Kedden a nap második felében jött hozzánk ismét egy előadó, Sajó Eszter.
A délelőtt elkezdett beszélgetést folytattuk és helyenként ismételtük is azt. Az elején Eszter készült egy kis játékkal, amit két baba figurával játszott el nekünk. A "darabban" az egyik figura játszott egy üveggolyóval, majd azt egy letakart kosárba helyezte és elment játszani máshová. A másik gyerek kivette az üveggolyót a kosárból és át tette a saját kis dobozába, aztán ő is játszani ment. Ezután vissza tért az első kislány a kosárhoz. Eszter megkérdezte tőlünk, hogy melyik kosárba foglya az első gyerek az üveggolyót keresni. Mindannyian gondolkozás nélkül vágtuk rá, hogy ott a kosárban keresi majd, ahová tette. Számunkra a válasz zsigerből jön, nem kellett egyikünknek sem gondolkozni rajta.
Most képzeljük el, hogy ez a feladat milyen nehéz, ha képtelenek vagyunk a másik fejével gondolkozni. Egy autistának pont ez nem megy. Bár meg tudják tanulni, hogy hogyan kell viselkedni egy adott helyzetben, vagy mi a helyes megoldás, de ez nekik soha nem fog zsigerből jönni. Ezen nekik mindig gondolkozni kell majd.
Vannak olyan autisták, akik elég okosak ahhoz, hogy kijátszák ezt a kis elődásban szereplő tesztet. Mert "tudják" mi a helyes válasz, de nem nem tudják alkalmazni az életben, ettől függetlenül.
Arról is szó volt, hogy tíz éve még azt gondolták a kutatók, hogy van tíz hibás génpár, amit ha megtalálnak, akkor az autizmust hamarabb tudják majd kezelni. A tudomány mai állása szerint, nem csak, vagy nem egy hibás génpárról van szó. Sokkal inkább egyfajta érzékenységről van szó, ami ha társul valamilyen külső hatással, akkor kialakul az autizmusnak nevezett fejlődési rendellenesség.
Fontos tudni, hogy az autisták és köztünk, nem autisták között nincs egy éles határ. Van egy szakasz a kettő között, ahol olyan emberek vannak, akiknek van egy két autistákra jellemző tünetük, de nincs elég ahhoz, hogy rájuk nyomjuk az "autista" bélyeget.
Az autisták száma fokozatosan nő, és négyszer annyi fiú autista születik, mint lány. Ezt van aki azzal a teóriával magyarázza, hogy egy skálán úgy helyezkedünk el; autisták, férfiak, nők. Tehát a férfi az a realista, a matematikus alkat, a kevésbé érzelmes. Ezért többször lesznek autisták. Ebben az elméletben Eszter nem igazán hitt, és kutatások is vannak amik ezt az elképzelést többszörösen megcáfolták.
A beszélgetés végére sok új dolgot hallottam és tanultam az autistákról, és biztos vagyok benne, hogy mindannyian hasonlóan érzünk. A beszélgetés interaktív volt és nagyon sok kérdésünk volt, amikre nagyon sok, néha nem teljesen kielégítő választ kaptunk. Az utóbbi azért volt, mert a tudomány számára is még megválaszolatlanok voltak, ezek a kérdések.
Összességében azt gondolom, hogy ez volt az egyik legjobb előadás. Nagyon örülök, hogy részt vehettem rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése