Az első nap kis csoportokban dolgoztunk az iskolában. Mivel ez volt az első nap, kaptunk egy kis ízelítőt az összes fogyatékosságról, amit aztán bizonyos csoportok jobban megismertek. Hat állomás volt és mindenki elment mindenhova.
Az első állomáson szájjal festettünk, ami elsőre nehéznek tűnt, majd furcsának. Végül kiderült, hogy lehet, hogy nem is olyan nehéz, mint amilyennek tűnik, bele lehet jönni. Valószínűleg olyan, mint amikor a gyerekek tanulnak kézzel rajzolni, ha nem a kezet, hanem a szájat erősítik, ügyesítik, akkor lehetséges ugyan olyan szépen festeni. A rajzaink pont olyanok lettek, mint mondjuk egy elsős rajzai.
Második állomásunkon kipróbálhattuk milyen kerekesszékkel közlekedni. Egy szlalom pályán kellett végigmenni, és egy poharat kellett vinnünk, ami tele volt vízzel, ráadásul ezáltal egy kézzel kellett hajtanunk a kerekesszéket. Ez nem volt egyszerű. Ezen az állomáson beszélgettünk egy kedves nővel, aki kerekesszékben éli életét.
Ezen az állomáson jelelni tanultunk, megismerkedtünk néhány állat, napok, hónapok és közlekedési eszközök nevével, valamint megtanultuk eljelelni a nevünket. Nagyon jó kommunikációs készséggel rendelkezett az előadónk, szinte könnyebb volt érteni, mint egy nem olyan jól beszélő embert
A negyedik az állomáson egy madarat hajtogattunk, egy értelmi fogyatékossal. Nagyon aranyos volt, főleg abból derült ki, hogy értelmi fogyatékos, hogy az egyik munkatársa, úgy beszélt vele, mint egy kisgyerekkel.
Az ötödik állomáson egy beszéd és mozgás sérült fiú mutatta meg nekünk, hogy hogyan programozok. Mivel rángásai voltak és a leggyengébb a fejénél volt, ezért a fejére szerelhető pálcával gépelt.
Az utolsó állomáson a vakok életével ismerkedhettünk meg, egy asztalnál különböző feladatokat kellet elvégezni vakon. Majd bottal kellett közlekednünk lekötött szemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése