Kedd reggel a Gyermekek Házában kezdtünk. Báder Melinda fogadott minket, és fel vitt a "nyelvi laborba" egy rövid bevezető beszélgetésre. Elmondta, hogy az elsősöknél milyen sérült gyerekek vannak, mert ezután az ő órájuk néztük meg. Arról is volt szó, hogy az iskolában milyen arányban vesznek fel sérült és egészséges gyerekeket. Általában osztályonként 3-4 sérült gyerek van, sokszor különbözőek, pl. látás,hallás sérültek, és autisták. Az első osztályban egy hallássérült, egy enyhén autista kisfiú, egy súlyosan epilepsziás és egy születésekor agyvérzést szenvedett kislány volt. Azt is elmondta Melinda, hogy hogyan lehet velük úgy viselkedni, kommuikálni, hogy ezzel ne bántsuk meg őket. Mindemellett sok személyes tapasztalatát is elmesélte.
Miután megnéztük a matekórát újra visszamentünk a terembe, ahol a programot kezdtük, hogy elmondhassuk tapasztalatainkat, és kérdezzhessünk is. Nagyon meglepő volt, hogy a hallás sérült gyereken kívül (akinek volt látható inplantátuma) semelyiket sem ismertük fel. Melinda nagyon kedvesen, és lelkesen foglalkozot velünk. Legtöbbször az iskolába járó diákokról hozott példákkal magyarázta el a dolgokat. Számomra nagyon érdekes volt, sokmindent megtudtam, arról,hogy milyen lehet az élet, ha bizonyos téren hátrányos helyzetűek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése